A Házsongárdi temető a középkori Kolozsvár várfalaitól délre fekvő Házsongárd nevű domboldalon elterülő temetőkert. A sokévszázados magyar írásbeliség nagyjainak nyugvóhelye és egyben az emlékezések kegyhelye. Itt talált nyugvóhelyet a román tudományos és irodalmi élet számos jelese is.

Kolozsvár város tanácsa 1585-ben, a pestisjárvány idején határozta el az akkor itt fekvő dinnyeföldek temetőként való használatba vételét, mivel a templomok körüli cintermek, a külső és belső várfal közti "kőkertek" mind beteltek. 1738 táján érte el a régi része azt a felső határt (Brassai Sámuel sírja mögött), amelyet 1892-ig megőrzött; ekkor újabb nagy területtel bővítették, majd az I. világháború idején nyerte el mai kiterjedését. Nyugati oldalán több gyümölcsöskert is beolvadt a temetőbe, a legjelentősebb az 1750-ben idekapcsolt mai lutheránus sírkert, De Gladys ezredes ajándéka. A temetőbe vallásfelekezeti és nemzetiségi különbség nélkül temetkeztek magyarok, románok, szászok az évszázadok folyamán. Ritka szép fekvése, dús növényzete, monumentális emlékművei már a múlt század végén híressé tették.

1911-ben Kohn Hillel és Zsakó Gyula még hatvankét 1700 előtti sírkövet írt össze, a legrégibb 1586-ból való volt. Azóta egy részük elpusztult, de felszínre került néhány akkor lappangó kő is. A temető a XVIII. század végétől számos emlékművel gazdagodott. Az EME alapítása (1859), majd az egyetem megnyitása (1872) a tudományos élet kiválóságait is Kolozsvárra vonzotta. Az I. világháború után a romániai magyar politikai-gazdasági és művelődési élet gócpontjának számító városban szintén sok neves ember hunyt el, velük együtt ide temették a fejlődő román irodalmi-tudományos élet több kiválóságát. A még 1885-ben megkezdődött temetőrendezési kísérletek többnyire balul ütöttek ki, inkább a régi kövek és a hagyományos összhang pusztítását segítették elő, mint a műemlékjelleg megőrzését. 1938-ban László Dezső, Bíró Sándor és Jancsó Béla vezetésével 60 kolozsvári ifjú összeírta a sírokat, Kelemen Lajos, Benczédi Pál és Puskás Lajos segítségével megfejtette a feliratokat, és a listát közzétette az Ellenzék, Keleti Újság és a Patria hasábjain. Újabb összeírásra a '70-es évek elején került sor, egy tudományos felmérés a '80-as évek elején is megkezdődött.

Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon